Az úszás az egyik legnépszerűbb sportág; javítja a testtartást, stabilizálja a vérkeringést, de ezen kívül számos jótékony hatással van a szervezetre. Van olyan szülő, aki egészen kicsi korában szeretné megtanítani gyermekét úszni. A gyerek első kapcsolata a vízzel általában otthon a fürdőkádban történik. Nagyon fontos, hogy a babát kifejezetten gyerekek számára kialakított medencébe vigyük.
Az uszodák vize legtöbbször túl sok klórt tartalmaz, ami irritálhatja a baba szemét; okozhat szem- vagy fülgyulladást. A természetes vizek minősége sem mindig megfelelő, és ráadásul nem elég melegek. Ha a babát 18 hónapos kora előtt szeretnénk úszni tanítani, kizárólag kisgyermekek szükségleteinek megfelelően felszerelt uszodát válasszunk.
A kicsinek így is számtalan új körülményhez kell alkalmazkodnia, és új dolgokat kell megtanulnia. A medence vize nem olyan kellemes, mint otthon a fürdőkádé, és sokkal nagyobb is. A babának folyamatosan mozognia kell, amely élénkíti az anyagcseréjét, növeli oxigénszükségletét, szaporább lesz szívverése és a légzése. Az energia leadás következtében a fürdő után gyakran el is alszanak. Az úszásoktatás előtt a szülőnek mindenképpen tanácsos kikérni a gyermekorvos véleményét.
A külön medence, a higiénikus feltételek és a megfelelő hőmérsékletű víz mellett nagyon lényeges, hogy képzett pedagógusok oktassanak. Az oktató és a szülők közötti jó kommunikáció fél siker. szintén sokat segít, ha más családokkal megosztjuk tapasztalatainkat
A néhány hónapos babát, ha egy nem szilárd felületen hanyatt fektetjük, reflexszerűen kitárja karjait, ezért könnyebben megtanul háton lebegni, ha szépen fokozatosan elvesszük a támasztékot. A hetedik-nyolcadik hónaptól azonban, amikor mindent látni akarnak, ez a testhelyzet félelmet kelthet, ha korábban nem tanulták meg. Ilyenkor inkább a hason lebegést válasszuk úgy, hogy a baba feje ne legyen a vízben. Természetesen legyen valamilyen segítőeszköz. Kapaszkodhatnak az oktató vagy a szülő testébe, használhatnak úszókarokat vagy műanyagtáblát a lebegés elsajátításához, amíg nem alakul ki a biztonságérzetük a vízben. Először a "kutyaúszást" tanulják meg; a különböző úszásformákat öt-hat éves korban kezdik oktatni.
A szülők fontos szerepet játszanak az úszástanításban. Az érzelmi kapocs biztonságot nyújt a babának, hogy felfedezze a körülötte levő világot. Ha a szülő megijed, a gyerek is megijed; gyakran előfordul ez olyan szülőkkel, akik nem tudnak úszni.
Az oktatók vegyék figyelembe a gyerek teljesítményét, és igyekezzenek, hogy a gyereknek minél több pozitív élménye legyen. Ne erőltessünk semmit. A tanítási folyamatnak kell a gyerekhez alkalmazkodnia, és nem fordítva. Az a baba, aki fázik a vízben, vagy egy idegen kiragadja hirtelen édesanyja kezéből, nehezen fog megbarátkozni a vízzel. A legjobb, ha a gyerek magától tanulja meg, hogyan tud mozogni a vízben. A természetes növekedés folyamatától is függ, hogy a gyerek mennyire érzi otthon magát az új környezetben.