A műtétek során a gyerekek félelme csökkenthető, ha képzeletüket irányított gyakorlatokkal más helyekre kalauzolják. Bárki, aki már "találkozott" egy kisgyerek képzeletbeli barátjával, érzékelhette, hogy mennyivel tágasabb, gazdagabb és szárnyalóbb egy gyerek képzelete. A fantáziavilágnak ezt a túlburjánzását használta fel egy ohioi kutatócsoport, akik arra igyekeztek megoldást találni, hogy hogyan lehetne egy gyerekben keletkezett feszültségeket és görcsöket oldani egy műtét előtt és/vagy közben. Az eredmények azt mutatják, hogy a kiskorú páciens sokkal kevésbé lesz feszült a műtét előtt és kisebb fájdalmat érez utána, ha képzeletét irányított képekkel mederbe terelik. Az irányított képi világ úgy oldja a feszültséget, hogy egy másik térbe vagy dimenzióba kalauzolja el a kisgyerek képzeletét. A kutatók különböző gyakorlatokat találtak ki, amelyektől a gyerek minden érzékszervével úgy fogja érezni, hogy egy másik helyen van. A gyakorlatokat felmondták egy kazettára, amit mandulaműtétek alatt játszottak le a gyerekeknek. A hang arra kéri a hallgatót, hogy képzelje el, hogy épp egy parkban van. Ezek után egyre jobban elmélyülnek a park legapróbb részleteibe, gondosan ügyelve arra, hogy a gyerek összes érzékszervét megszólítsák. Például el kell képzelni, hogy vattacukor illat száll a levegőben, vagy hogy most épp lehajol és megsimogat egy kiskutyát, aminek selymes a szőre, miközben a madarak vidáman csiripelnek, stb. A felmérések szerint a módszer eredményes, mivel a gyerekek jelentős százaléka azt mondta a műtét után, hogy szinte egyáltalán nem félt.