A Béres Egészség Hungarikum Program utánajárt: mitől lehetnek egészségesek és boldogok a magyarok. Az egészség, a boldogság és a közösség összefüggéseit vizsgálta a Dr. Béres József által életre hívott Béres Egészség Hungarikum Program reprezentatív kutatása. A felmérés szerint 2,6 millió azoknak a száma, akik az egészségükért a kisujjukat sem mozdítják. Másfélmillió felnőtt - saját bevallása szerint - semmit, vagy csak keveset tesz a boldogságáért. A Program alapítója szerint mégis bizakodásra ad okot, hogy a magyarok már felismerték: a jó egészség a boldogság egyik legfontosabb összetevője. A kérdés az, tud-e élni a magyar társadalom azzal a lehetőséggel, hogy aktívan tegyen egészsége megőrzéséért, egy teljesebb életért. A közösségi egészségmegőrzést immár 4 éve zászlajára tűző Béres Egészség Hungarikum Program most a fiataloknak szóló Egészségőr pályázatával is erre buzdít.
A Béres Egészség Hungarikum Program által végzett országos, reprezentatív kutatás célja az volt, hogy feltárja az Egészségboldogság összetevőit illetve utána járjon, milyen felelős gondolkodás érhető tetten a magyar lakosság szemléletében, ha egészségről és boldogságáról van szó.
A magyar felnőtt társadalom Egészségboldogság állapotát az jellemzi 2010 tavaszán, hogy az egészséggel való szubjektív elégedettségünk alacsonyabb, mint a boldogsággal és az élettel való elégedettségünk. Egy 100-as skálán 64 ez az érték az egészség esetében, azaz: túl vagyunk a félúton, de van még mit javítani a helyzeten. Különösen azért érdekes ez az adat, mert a megkérdezettek egyértelműen felismerték (94,7 %), hogy a boldogságuk egyik legfontosabb összetevője a jó egészség. Az emberek saját bevallása szerint azonban csak minden harmadikuk érzi úgy, hogy ő valóban egészséges is.
A boldog élet legfontosabb összetevői között - a jó egészség mellett - a szeretet és a harmonikus családi élet szerepel a TOP 3-ban. Az egészséges élethez elsősorban megfelelő táplálkozásra, kiegyensúlyozott lelki életre és boldogságra van szükségünk - derül ki a felmérésből. Meglepő, hogy a sportolás, testmozgás, valamint a közösséghez való tartozás ebben a rangsorban nem szerepel az élmezőnyben. Passzív egészségtudatunkat jól tükrözi, hogy az egészséges táplálkozás fontosságát nagyon magasra - egy 100-as skálán 93,4-re - értékeljük, azonban csak 71,6 ez az érték, ha azt vizsgáljuk, hogy mennyire veszünk magunkhoz nap mint nap egészséges ételeket.
A válaszadók harmada (34%-a) számolt be olyan csoportról, közösségről (pl. valamilyen klub, sportegyesület vagy társaság), ahová rendszeresen eljár, vagy amelynek munkájában rendszeresen részt vesz. A Béres Egészség Hungarikum Program 2009-es Egészségrecesszió kutatása is alátámasztja, hogy azok, akik valamilyen közösséghez tartoznak, és ott rendszeresen tevékenykednek, egészségi állapotukat szignifikánsan jobbnak minősítik, mint azok, akik közösségi kapcsolatokkal nem rendelkeznek.
A magyar lakosság számottevő része - lehetőségeihez mérten - kevesebbet tesz egészségéért, mint amennyit megtehetne: 2,6 millió azoknak a száma, akik az egészségükért semmit vagy nagyon keveset tesznek. A boldogságáért pedig másfélmillió felnőtt nem tesz semmit vagy csak keveset. "A boldogságunk alakulásának befolyásolásában tehát jobban hiszünk, mint az egészségünk megőrzésében. A lehetőségek kapuját ugyan nyitva látjuk, de még nem léptünk be rajta. A passzív egészségtudatunkat továbbfejlesztve jó esélyünk van mind a boldogságra, mind az egészségre, csak tennünk, lépnünk kell érte.
A kutatás eredményei is alátámasztják, hogy a közösségekhez való tartozás védi az egészségünket. Ezért is hirdetjük meg a fiataloknak szóló, közösségi Egészségőr pályázatot." - mondja dr. Béres József, az Alapítvány alapítója.
Az Egészségboldogság kutatás eredményeinek publikációjával párhuzamosan az Alapítvány meghirdeti fiatal közösségeknek szóló Egészségőr pályázatát. "A Béres Egészség Hungarikum Program - a Béres több mint 35 éves egészségmegőrző hagyományaira támaszkodva - már évek óta tesz azért, hogy lehetőséget teremtsen egészségünk megőrzésére és aktivizálja a magyar lakosságot. Várakozással tekintünk az előttünk álló időszakra, különösen