Az Antillák itala

2005 ápr. 11 15:05

Miután Kolombusz Kristóf meghonosította a cukornádat az Antillákon, az abból készített alkoholos ital, a rum is hamarosan jelentős kereskedelmi szerepet töltött be. A cukorgyártás melléktermékekéből nyert ízletes alkoholt elsőként egy Barbadosból származó iraton említik kill-devil, azaz ördögölő, ördögűző néven. Más iratokban rumbullion néven hivatkoznak az italra, ami annyit jelent: nagy tömeg. 1667-ben már csak az egyszerűbb rum rövidítést alkalmazták.
A XVII és XVIII században a rum jelentős kereskedelmi terméknek számított. Nagy tömegben exportálták az Antillákról Európába, valamint a rabszolga kereskedelemben, és az észak-amerikai indiánokkal folytatott prém- és bőrkereskedelemben is fontos szerepet játszott. Az Újvilágban termelt rum nagyobb része a kontinensen maradt, hiszen az egyre növekvő igénynek köszönhetően minden cseppet gyorsan el tudtak adni helyben is. Egy idő után az Antillák szigetei nem tudták kielégíteni az igényeket, ezért szeszfőzdéket nyitottak New Yorkban és New England környékén is. 1763-ban 150 főzde üzemelt New England-ben, ahová az Antillákról szállították a rum alapanyagát, a melaszt.

A brit katonák a XVIII század elejétől kezdve egészen 1970-ig hivatalosan megkapták rendszeres rumadagjukat. Az Egyesült Államokban is hasonlóan népszerű italnak számított. Néha melasszal keverték, és így kapták a blackstrap nevű italt, máskor szidrát öntöttek hozzá, és ezt hívták stonewall-nak.

Az eredeti rumot a cukornádból nyert cukor kikristályosodása után maradt léből, a melaszból készítik erjesztéssel. A melasz cukortartalma megközelítőleg 5 százalék. Az erjesztéstől és a desztillációs folyamattól függően különböztetik meg a rumokat. A legrégebbi fajták sötét színűek, testesek, és ízük erősen idézi a melaszt. Erjedése a levegőben található természetes erjesztő baktériumok hatására indul be. A kétszer lepárolt világos színű rum a tölgyfahordóktól aranyszínt kölcsönöz, majd az érlelés időszaka után még karamellel tovább sötétítik.

Nagyon híresek a sötét jamaicai rumok, amiket legalább 5-6 évig érlelnek. Alkoholtartalmuk 43 és 49 fok között mozog. Szintén nagyon keresettek a csaknem 300 éve készülő New England-i rumok, melyek szintén erősek, testesek, sötét színűek. A gyengébb rumok gyártsa a XIX század elején kezdődött. A Spanyol Antillákon és a Virgin szigeteken újfajta erjesztési eljárásokat és tárolási módot vezettek be. A modern hordókban 1-4 évig nemesítették a rumot, majd keverték őket. Az üvegeket fajta szerint jelölték. A fehér címkés üveg fehér, teljesen világos rumot tartalmazott, az aranyos címke egy markánsabb, édesebb ízű, borostyánszínű italt takart, ami hosszabb nemesítés és a karamell hozzáadása miatt alakult ki.

A rumot főként más italokkal keverve fogyasztják. Tisztán leginkább a termelő országok lakossága issza. Egyes koktélokhoz, mint például a daiquiri, a fehér rumot használják, de a sötét rumot is szívesen keverik a Rum Collins típusú italokban.