Megfigyelte már, hogy ha hölgyek jönnek össze beszélgetni, rövid ido után biztosan eljutnak a külsejük boncolgatásához? Egy-egy ilyen társalgás után oszintén elcsodálkozom: tényleg minden no ennyire rondának érzi magát? Öt perc alatt mindenki eldarálja, mennyi súlyfelesleg van rajta, a fenekén reng a háj és a cellulitisz, a szeme túl kicsi, az orra túl nagy, túl kevés haja van, a melle pedig megereszkedett. Sosem értettem, miféle perverz kielégülést okozhat ez a mazochizmus. Foleg akkor nem, amikor csinos és fiatal nok gyalázzák le magukat a béka tisztátalan ülepe alatti szintre. A csúcs azonban az, amikor partnerünknek adjuk elo a "de rusnya no vagyok" formációt. Vajon sejtjük, hogy ilyenkor saját magunk alatt vágjuk a fát?
»
Életünk tele van találkozásokkal és búcsúzásokkal. Mikor túl közel engedünk valakit magunkhoz, bizony nagyon fáj, ha elveszítjük. Csakhogy az elválás nem mindig jelenti azt, hogy el is engedtük az illetőt.
»
Az, hogy valaki elégedett legyen önmagával, testével, arcával, mosolyogva nézhessen tükörbe, belső harmónia eredménye kell legyen. Aki egyensúlyban él testével, lelkével, annak általában nem okoz problémát, ha a szeretett férfi meztelenül láthatja, ám ez a kiegyensúlyozottság keveseknek adatik meg. A testével elégedetlen nő gyakran feszült, intim helyzetekben lebénul, nem érzi és érezteti a szerelem felszabadító hatását. Azt, hogy ez ne így legyen komoly "belső munkával" érhetjük el.
»
Mai felgyorsult élettempónk azzal jár, hogy mindent gyorsan és lehetőleg minél könnyebben szeretnénk elérni. Természetes számunkra, hogy néhány óra alatt több ezer kilométer távolságra repülhetünk, hogy a Föld másik felén lévő barátunkkal interneten keresztül akár élőben levelezhetünk, hogy a mélyfagyasztott ételünket öt vagy tíz perc alatt fogyaszthatóvá tegyük. Fontosságunk tudatában a nagy rohanás közben azonban hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy miért is születtünk éppen ide és most, és mi is volt az élettervünk.
»
