A 'Journal of Occupational Health Psychology' címu szaklap októberi száma szerint a terapeuta kedélyállapota jelentos mértékben befolyásolja, hogy az analitikus kezelés során javul-e a páciens állapota: így hát, ha tehetjük, ne válasszunk depresszió-gyanús pszichiátert. A szaklapban megjelent tanulmány az Illinois állambeli chicagói Rush University professzorának, Dr. Andrew N. Garmannek a tollából született. Garman és csoportja 31 magatartáskutató csoportot vizsgált; összesen 333 lelkiegészség-szakértot. A vizsgálatok során kiderült, ahogy azoknak a terapeutáknak és lelkisegély-nyújtóknak a páciensei, akik korábban arról számoltak be, hogy labilis érzelmi állapotban vannak, vagy túlterheltnek érzik magukat a munkájuk miatt, kevésbé voltak elégedettek a kapott 'szolgáltatással'. Garman szerint a 'lelki kiégettség' a sikeres munka kerékkötoje. 'Ha a terapeuták túlhajszoltak, vagy érzelmileg túlzottan megterheltek, akkor kevesebbet tudnak adni a pácienseknek, akik ezt érzik, és úgy gondolják, nem figyelnek rájuk eléggé, és nem kapják meg azt, amire szükségük van' - magyarázta Garman. Csakugyan, azok, akiknek a terapeutái kisebb lelki krízisen mentek keresztül, azok nemcsak hogy a terapeutával, de a kezelés helyszínével és hosszúságával is elégedetlennek mutatkoztak, és kevésbé tudták elérni a terápia kituzött célját - például hogy munkát találjanak. Az is kiderült, hogy az érzelmi labilitás összefüggésben áll azzal is, hogy képes-e a terapeuta megtartani a kívánatos távolságot a páciense/munkája és saját problémái között - ami szintén befolyásolja a kezelés hatékonyságát. Garmanék szerint az eredmények arra figyelmeztetnek, hogy a terapeutákat nem szabad túlterhelni, különben pácienseik is megsínylik a kezelést.