A düh teljesen normális kísérojelensége a mindennapi életvitelünknek - általában akkor vagyunk dühösek, ha mások méltatlanul, csúnyán, meggondolatlanul vagy agresszíven viselkednek velünk szemben.
Nem mindegy azonban, hogy milyen módon vezetjük le a bennünk keletkezo feszültséget: agresszívan (például kiabálva), vagy asszertívan (azaz hangunk felemelésével, és határozott intonációjával, a másikat nem megbántva, de álláspontunkat leszögezve).Hogy mit tegyünk, ha dühösek vagyunk, és bár ki akarjuk engedni a gozt, de nem akarjuk elveszíteni a fejünket? Mindenekelott lélegezzünk mélyeket, és lassítsunk, hogy ne mondjunk olyat, amit késobb megbánnánk. Legjobb, ha ilyenkor rövid idon belül el tudjuk foglalni magunkat valamilyen fizikai erokifejtést igénylo tevékenységgel (sporttal vagy kerti munkával, autómosással, stb.), de az is használ, ha egy üres szobában kiabálunk, esetleg párnákat vagdosunk a földhöz - úgy, hogy lehetoleg ne lássa/hallja senki.