|
   
Munkamánia
2004 szep. 27 11:40
Amióta világ a világ, a fonökök mindig elvárták a beosztottaktól - jó esetben példát mutatva ebben -, hogy ne csupán rátermettek, szorgalmasak, hanem elkötelezettek is legyenek, azaz értékrendjükben kiemelt szerep jusson a munkájuknak. Ideális esetben az alkalmazottaknak nem kellett rettegniük a feljebbvalójuktól, ha a pontosan meghatározott hosszúságú munkaidejükben tehetségüknek, szakmai tapasztalataiknak és elért pozíciójuknak megfelelo szinten megoldották a számukra kijelölt feladatokat. A hivatalnok délután ötkor letette a könyökvédot, és másnap reggel kilencig elfelejtkezhetett az íróasztaláról, minthogy azon természetesen nem tornyosultak az iratok. Nyugodt lelkiismerettel szentelhette magát családjának, gyermekeinek: felesége meleg vacsorával várta, majd azt elköltve váltott pár szót utódjaival, hogy aztán szivarra gyújtva, az újsággal és egy pohár itallal félrevonulva törodhessen egy kissé a világ bajával, míg csimotái és asszonya estit szöszmötöltek a fürdo-, majd a hálószobában. Hétvégén kis kirándulás, évente legalább egyszer, de inkább kétszer kikapcsolódás egy-egy fürdohelyen. Így volt ez a boldog békeidokben. És ez megfelelt a társadalmi elvárásoknak, meg a könyvelo- és könyveloné elképzeléseinek is. Na és manapság? Új szenvedélybetegségrol beszélnek, cikkeznek orvosok, pszichológusok - szakemberek és laikusok egyaránt. A gyerekek nem tudják ugyan elmesélni az iskolában, pontosan mivel is foglalkozik a papa, hogyan és mit dolgozik, de tudják, hogy azért nem látják soha, mert o keresi a pénzt az újabbnál újabb videojátékokra, és anyutól hallják, hogy éjszakánként, álmukban mindig megcsókolja oket. Még együtt élo apák és fiúk sem birkóznak, fociznak vagy horgásznak együtt, sot, már az autót se mossák le közösen a hétvégén. Békés feleségek panaszkodnak a szomszédasszonynak, hogy szinte sose vacsorázik együtt a család, mert a papa mindig sokáig dolgozik, és ahogy nonek, a gyerekeket is egyre nehezebb otthon tartani. Barátnok vallják be egymásnak szégyenlosen: már nem tudják lázba hozni a férjüket, akkor sem, ha erejüket megfeszítve éberen várják, míg hazatér. Mások pszichológusnak mondják el, hogy lemondanának az évek óta halasztgatott közös tengerparti nyaralásról is, cserébe egy olyan hétvégéért, amikor az otthon, nem pedig kiküldetésen, továbbképzésen, üzleti tárgyaláson lévo férj két (mobil)telefoncsörgés között nem a vállalati aktákat bújja, hanem mondjuk bütyköli a kocsit, füvet nyír, vagy legalább a saját kertjében kártyázik a barátaival. És hogy ne legyen egyoldalú a kép: jámbor férfiak feszengenek olyan nok társaságában, akik családanyaként, vagy efféle idejétmúlt kötöttségek nélkül, de tudatosan, tuzzel-vassal, napi 16 órában karriert építenek. Férfiak és nok, akik folyton rohannak, mégis mindig késésben vannak, lemaradnak valamirol, a mobiljuk mindig rosszkor szólal meg, sot, már ébredéskor is legalább négy nem fogadott hívást mutat, határidonaplójukban sosincs szabad rubrika, fülükig csakis a munkával kapcsolatos információk jutnak el, rosszul turik az áramszünetet, a forgalmi dugót, azt, hogy néha aludni is kell, hiszen mindez hasznos percekre (órákra, ó jaj!) elvonja oket munkájuktól, nem ebédelnek és nem mennek szabadságra, nincs idejük haszontalan dolgokkal - zenehallgatás, olvasás, mozi - tölteni az idot, nem beszélgetnek (foleg nem barátilag), hanem megbeszélnek, egyeztetnek, információtcserélnek. Intenzíven és versenyszeruen dolgoznak, miközben folyamatosan aggódnak a jövojük miatt, szoronganak, hogy elvesztik ellenorzésüket a dolgok felett, és tudják, hogy a társadalmi elfogadottság, a szakmai fontosság, a munkahely stabilitása, az elorelépés lehetosége a napi telefonhívások számával egyenesen arányos. És hiszik, hogy minél több pénzt keresnek, annál könnyebben - szinte magától - megoldódik minden, nem a munkával kapcsolatos problémájuk is. Hozzáértok felfejthetik a munkamánia kialakulásának gyermekkori gyökereit, egészségügyi következményeit, a családi, baráti kapcsolatokra g
 |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
