Nem köszöni szépen, mert ebben nincs köszönet, és nem kér többet nézőiből, zaklatásukból mára. Büntetésbe küldi telefonos táborát. Elhagyja éjszakai nagy erotikus fotelját és kilép a képből. Adásban adásból. Túlcsordult szemérmetlen gyalázkodással, inzultációkkal a Budapest tévé Forró drótja. Eddig volt és ne tovább. Az ellenállás melankóliája tölti be a halott stúdióteret. "Csődöt mondtunk.
Teljes csődöt a cselekvésben, a gondolkodásban és a képzeletben, miként abban a szánalmas igyekezetünkben is, hogy megértsük, mégis miért." (Krasznahorkai). A nagy barack fotel női genitáliák ívét idéző puhaságával, földimogyoró, hamutál, egy üres asztal marad élőben. Közeli és távoli beállítások váltakozó csendélete. Nagyon szelíd most a közvetítés, a minősített televíziós műsorhoz szükséges hang+kép alapvetés épphogy teljesül. Egy karcos, határozott férfi érdekvédelmi szóvivőként - az adás végéig sem leplezi le magát, bár egy hallgató/néző szerint nem más, mint az Anettka párja - az Úr hangjaként tölti be a műsorszínt. Ő fogadja a hívásokat zárásig, ő az, aki nem hagyja leesni a kesztyűt, egy fordulattal visszaküldi az anyjába a mocskolódót. Látni őt sem lehet, akár a mindenhatót, csak fölöttes igazlátóként elfogadni, értelmezni kísérelni.