Erdőszéli tisztásokon mostanában tömegesen találkozhatunk a csodaszépen virágzó, ám erősen mérgező őszi kikericcsel. A liliomfélék családjába tartozó hagymagumós évelő növény ősszel hozza látványos, lila virágait. A kikerics tudományos nevét a legendák szerint Colchis városáról kapta, mely messzeföldön híres volt méregkeverőiról.
A liliomfélék családjába tartozó hagymagumós évelő növény ősszel hozza látványos, lila virágait.
A virágból a bibék sárga színnel kandikálnak kifelé, alakjuk és méretük a többi kikericstől való elkülönítést teszi lehetővé. Levelei 25-30 cm hosszúak, lándzsa alakúak, és alig 5 cm szélesek. Szélük ép, színük élőhelytől függően sötétzöld és fényes.
Toktermései a nyár elején jelennek meg, 4-5 lomblevél társaságában. A termésben rejlő magok 2 mm nagyságúak, barnák, frissen ragadósak. A száraz magok felülete enyhén pontozott, és aktív hatóanyagot, kolhicint tartalmaz. A magban ezen kívűl jelentős mennyiségű zsírosolaj is előfordul. A növény drogjából iparilag előállított kolhicin hatásosnak bizonyult akut köszvény ellen.
A növénynemesítésben is előszeretettel használják növekedés serkentésére és a ploidiaszint emelésére (ennek oka, hogy egy fontos sejtváz alkotó, a mikrotubulusok felépülését gátolja). Egyes megfigyelések szerint a kikerics környezetében könnyebben találhatunk szerencsehozó négylevelű lóherét, ami szintén a kolhicinnak köszönhető. Napjainkban kutatják a rák egyes típusaira ható késleltető hatását. Fontos azonban megjegyeznük, hogy házilag semmiképpen sem használható!
A növény további érdekessége, hogy virága víz nélkül tárolt gumón is kinyílik. Ehhez az kell, hogy nyár elején felszedjük a talajból, és világos helyen egy cserépalátétre helyezzük. Kis szerencsével szeptember közepére gyönyörködhetünk lila virágaiban.