Tudja a partnere, hogy ön mit és hogyan gondolkozik róla? Nem csak azokról a dolgokról, amiket meg is mond neki, hanem a fejében lévő privát gondolatokról. Szeretné ha megtudná? Ha nem, akkor itt az ideje, hogy ezen változtasson. Elemezzük kicsit azt, hogy hogyan beszélünk partnerünkről, és hogyan engedjük meg másoknak, hogy kedvesünkről beszéljenek. Három módja is van a partnerünkről való nyilatkozásnak. Először (és ez a legfontosabb) itt van az a mód ahogyan önmagunknak "beszélünk" róla, amit hiszünk róla. Amit gondolatban elmondunk róla. Második eset, amikor partnerünkről mondunk valamit neki magának. Harmadik eset, amikor másoknak nyilatkozunk a kedvesünkről, és itt merül fel a kérdés, hogy hogyan. Mert nem mindegy, hogy pozitívan nyilatkozunk róla, vagy lehúzzuk és pejoratív értelmű megjegyzéseket teszünk.
Amit magunkban ismételgetünk, annak nagy kihatása van arra, amit hiszünk és ahogyan érzünk. Általában a kapcsolat kezdeti szakaszában a partnerünkről mindig a legszebbeket gondoltuk, és csakis pozitívan nyilatkoztunk róla. Amikor leírtuk őt valakinek, akkor valószínűleg mosolyogtunk és szép dolgokat gondoltunk róla. Vajon még mindig hasonló gondolatokat dédelgetünk róla magunkban? Ha nem, akkor ez az egyik oka valószínűleg annak, hogy nem úgy érzünk iránta többé, mint az elején. Jól gondoljuk tehát át azt, hogy mit és hogyan ismételgetünk magunkban. Támogassuk magunkban azt, hogy a partnerünk kedves, szerető, lojális, odaadó, igazságos, vonzó, keményen dolgozó, intelligens, érzékeny, stb. Ezek a tulajdonságok, amelyeket kedvelünk benne, uralkodjanak el fejünkben és ezeket ismételgessük magunkban. Amikor elkezdődik ez a folyamat, amely során védelmezzük partnerünket magunkban, az iránta táplált érzelmeink párhuzamosan kezdenek futni a gondolatainkkal.
Azt is nagyon meg kell gondolnunk, hogy hogyan beszélünk a partnerünkhöz. Gyakran találkozom olyan emberekkel, akik azt hiszik, hogy kutya kötelességük kijavítani és oktatni kedvesüket. Vajon azért hoztuk létre a kapcsolatot az illető emberrel, mert kedveltük úgy ahogy van, vagy mert meg szerettük volna nevelni? Nem a mi kötelességünk, hogy újra felépítsünk egy másik embert, hanem hogy segítsünk neki felemelkedni. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden partnerünk felé küldött üzenet helyeslő kell legyen. Mindenkinek vannak "kifogásai" a partnerével szemben, amiken szeretne változtatni. A lényeg csupán az, hogy ha 10%-ban szeretnénk megváltoztatni, akkor a maradék 90%-ra vonatkozó kommentárjaink mindenképpen pozitívak és felemelőek kell legyenek. Ha pozitívan nyilatkozunk róla neki, akkor egyre nagyobb biztonságban fogja érezni magát mellettünk.
Kedvesünk szívének-lelkének megvédelmezése szempontjából fontos, hogy mit és mennyit tolerálunk mások kritikáiból. Mindenkinek joga van a véleménye kinyilvánításához, de ez még nem jogosítja fel őket arra, hogy nekünk is elmondják kendőzetlenül. Amikor pedig pozitívan kezdünk nyilatkozni partnerünkről, akkor nagyon sok negatív kommentár másoktól egyszerűen elillan. Tudni fogják, hogy hogyan érzünk kedvesünkkel kapcsolatban, és meginog a rossz véleményükbe vetett hitük. Ha tehát valaki csúnyán beszél a partnerünkről, rossz megjegyzéseket tesz róla, akkor azonnal állítsuk le, javítsuk ki őket, és ne hallgassuk meg. Nem az a legfontosabb, hogy udvariasságból vagy kedvességből hagyjuk megnyilvánulni bármiről és bárhogyan azért, hogy a baráti kapcsolatunk ezzel a személlyel megmaradjon. Udvariasan adjuk tudtára, hogy nem toleráljuk, hogy így beszéljen a partnerünkről.